A történetünk

2019 májusa... egy átlagos hétvégi kirándulás egy kézműves vásárra... bepakoltunk az autóba és elindultunk külföldre... Olaszországba... minden a szokásos módon ment. Megérkeztünk, kipakoltunk az autóból, beszélgettünk ismerősökkel és barátokkal... örültünk, hogy újra együtt lehetünk... aztán jött egy vihar... egy hatalmas vihar... és minden szétrepült mindenfelé, sátrak, áruk... hatalmas károk. A Kevtinke filces standunk szinte teljesen megsemmisült, az áruval együtt. A rendezvényt lemondták... hét közben ott maradtunk, elvégre a következő hétvégén egy másik vásár volt Olaszországban... de a heves viharok miatt ezt is az utolsó pillanatban lemondták. Anyagilag csődbe mentünk, mert az utazás és az egyhetes tartózkodás hatalmas kiadás volt, ráadásul az egész standunk megsemmisült, ráadásul év eleje volt, a szezon éppen csak elkezdődött. A kár jelentős volt, de hetekbe telt volna ennyi termék pótlása.

Hazajöttünk, és gyorsan kellett egy ötlet... mivel horgolt játékaink és néhány hagyományos fajátékunk (kavicsok, tornyok, sípok, kirakók...) voltak, felmerült az ötlet, hogy gyerekeknek készítsünk termékeket. Először csak egy vészhelyzeti ötlet volt. Feltettünk egy képet egy Facebook-csoportba, hogy rendelhetők fajátékok... és csak úgy ömlöttek a rendelések... elképzelhetetlen mennyiségben! Olyan hatalmas anyagi támogatást kaptunk, hogy tudtuk, talpra állunk, lesz egy új standunk. 4-6 hetünk volt dolgozni, és megrendelhettük volna az alapanyagokat is. Kevtinke termékeinek anyagai drágák voltak, mivel főként selyemfilc termékek voltak. Persze voltak filc sapkák, filc ékszerek, táskák... és sok horgolt játék és sál (selyemfonalból) is. De volt egy érzés, amit adtál nekünk, ez a különleges érzés... mi lenne, ha játékokat készítenénk... fajátékokat, horgolt játékokat és filcjátékokat... az ötlet csábított minket. Álmodoztunk... de olyan irreálisnak tűnt... mi játékkészítők? Oké, Atti már készített néhány hagyományos játékot, de ez akkor is valami teljesen más volt. Ó, felejtsük el ezt... de ez az ötlet egyszerűen nem hagyott minket békén... a fa kavicsok teljes erőbedobással készültek... aztán elkészült egy szivárvány Sofie-nak... és nekem annyira tökéletes volt... Persze Attinak már 30 éves tapasztalata volt a fával, szóval neki nem volt nagy kihívás... de engem elvarázsolt... és mi van, ha tényleg játékkészítők lennénk???? És mivel hatalmas volt ránk a kereslet, annyi megrendelés, üzenet, támogatás... egy hatalmas új kalandba vetettük magunkat.

Alig akadt kézműves játékgyártó, alig akadt engedéllyel rendelkező, CE minősítésű... és biztosan nem (alig)... nem volt Facebook-csoport, semmi segítség... még a hatóságok sem tudták, mi szükséges, mi nem, hogyan működik a CE, mire van szükség hozzá, stb... Egy dolgot tudtunk: Ha nekifogunk, akkor jól csináljuk... CE, mindennek ott kellett lennie... nem volt elég tudni, hogy a Jóska Pista-i fa természetes... végül német barátunk adott nekünk egy kis segítséget, és sok erőfeszítés után 2019. augusztus 30-án megkaptuk az első CE minősítésünket!!!

Hatalmas érzelmi élmény volt, egy cél, amit elértünk... ami lehetetlennek tűnt, megcsináltuk! Hullámvasút volt... annyi akadály, annyi öröm, de kitartottunk és sikerült. Ma, öt és fél évvel később, teljesen másképp tekintek ezekre a napokra és hetekre... teljesen összetörtek voltunk... és ebből a reménytelen helyzetből csoda született, egy álom valósággá vált.